Kivi termesztése dézsában az erkélyen

Amikor a szomszédok meglátják a dézsás kivimet tele apró, szőrös gyümölcsökkel, szinte mindig ugyanazt kérdezik: "ez tényleg kivi, és tényleg az erkélyeden termett?" Igen, és nem is olyan bonyolult, mint amilyennek elsőre hangzik – csak a megfelelő fajtát és egy kis türelmet kell hozzá választani. Ez a cikk végigvezet azon a teljes folyamaton, amit én is bejártam: a fajtaválasztástól a metszésen át egészen az első, saját termésű kivi leszedéséig.

A kivi rövid története

A kivi (Actinidia deliciosa) eredetileg Kína hegyvidéki erdeiből származik, ahol évszázadokon át vadon termő, apró gyümölcsű liánként ismerték. A 20. század elején Új-Zélandra került, ahol a helyi nemesítők jelentősen megnövelték a gyümölcs méretét, és a "kínai egres" névből lett a mára ismert "kivi" elnevezés – a new-zealandi kivi madárról kapta a nevét, mert a barna, szőrös héja hasonlít a madár tollazatára. Ma már a világ számos pontján, így Európában is termesztik, és az utóbbi évtizedben egyre népszerűbb hobbinövény lett a konténeres, erkélyi termesztők körében is.

Melyik kivifajta való erkélyre?

A boltban kapható, szőrös héjú kivi (Actinidia deliciosa) általában két különálló tövet igényel – egy hím és egy nőivarú növényt –, és elég nagyra is megnő, így ez a fajta inkább nagy kertekbe való. Erkélyre sokkal jobb választás az öntermékenyülő, törpe fajták valamelyike, amelyeket kifejezetten konténeres termesztésre nemesítettek. Ezek egyetlen tővel is teremnek, és jóval kompaktabb növekedésűek, jellemzően 1,5-2,5 méteres végleges mérettel, ami rendszeres metszéssel tökéletesen kordában tartható egy erkélyen.

Egy másik izgalmas alternatíva a minikivi (Actinidia arguta), aminek a gyümölcse sima héjú, egyben, héjastól ehető, mérete pedig alig nagyobb egy nagy szőlőszemnél. Ízre sokkal intenzívebb, mint a nagy testvére, és erkélyi termesztésre is kiválóan alkalmas, mert jóval hidegtűrőbb is, mint a hagyományos kivi – akár mínusz 25 fokot is elvisel megfelelő védelemmel, ami a magyar teleket is biztonságosan túlélhetővé teszi.

Ha eldöntötted, hogy melyik típust választod, mindenképp nézd meg a csomagoláson vagy a kertészeti leírásban, hogy valóban öntermékenyülő-e a fajta, mert ez az egyik legfontosabb szempont az egytövű, erkélyi termesztésnél.

Mennyi idő alatt hoz termést?

Ha gyökeres dugványból vagy oltványból indulsz, a legtöbb konténeres kivifajta 2-3 év alatt eléri a termőképes kort, bár az igazán bőséges termés jellemzően csak a 4-5. évben jelentkezik, amikor a gyökérzet és a lombozat már kellően megerősödött. Ez hosszabb idő, mint sok más balkonnövénynél, ezért a kivi termesztése egyfajta hosszú távú befektetés – de cserébe egy jól gondozott tő akár 10-15 évig, vagy még tovább is teremhet, évről évre egyre bővebben.

Fontos, hogy az első 1-2 évben ne csüggedj, ha nincs virágzás vagy termés – ez teljesen normális, a növény ilyenkor elsősorban a gyökérzetét és a lombozatát építi, mielőtt energiát fektetne a szaporodásba.

Ültetés dézsába

A kivi erős növekedésű, felfutó liánnövény, ezért mindenképp egy nagy, legalább 40-50 literes dézsa kell neki, ami idővel is elég helyet biztosít a gyökereknek. A talaj legyen tápanyagban gazdag, jól vízáteresztő, enyhén savas kémhatású kerti föld és komposzt keveréke – egy ideális arány körülbelül fele-fele kertészeti föld és érett komposzt, kiegészítve egy adag perlittel vagy durva homokkal a jobb vízáteresztés érdekében. A dézsa aljára mindenképp tegyél vastag vízelvezető réteget, mert a kivi nem szereti az álló nedvességet, ami könnyen gyökérrothadáshoz vezethet.

Ültetéskor figyelj arra, hogy a gyökérnyak (ahol a szár találkozik a gyökérzettel) ne kerüljön a föld alá, mert ez szintén rothadást okozhat. Az ültetés utáni első hetekben rendszeres, de mértékkel adagolt öntözésre van szükség, amíg a növény meggyökeresedik az új közegben.

Felfuttatás és rácsrendszer

A kivi hajtásai gyorsan, akár méterszám nőnek egy szezon alatt, ezért egy erős, stabil rácsra vagy pergolaszerű szerkezetre van szükség. Én egy fém kerítéselemet rögzítettem a dézsa mögé az erkélykorláthoz, ez tökéletesen elbírja a lombozat súlyát. A hajtásokat rendszeresen vezetni kell a rácson, mert a kivi hajlamos mindent körbenőni, ami az útjába kerül – beleértve a szomszédos növényeket, az esővízgyűjtő csöveket, sőt akár a korlát elemeit is, ha nem figyelsz oda időben.

Érdemes a rácsrendszert már ültetéskor kialakítani, ne várj addig, amíg a növény már nagyra nő, mert utólag sokkal nehezebb a hajtásokat rendezetten felvezetni egy már kialakult, kusza lombozaton.

Öntözési rutin kialakítása nyáron

A kivi nyáron, a legaktívabb növekedési időszakban meglepően sok vizet igényel a nagy lombfelülete miatt – kánikulai napokon akár naponta is szükség lehet öntözésre, különösen, ha a dézsa kisebb méretű. Egy jó módszer, ha reggel öntözöl, amikor még hűvösebb a levegő, és a víz nem párolog el olyan gyorsan, mint a déli órákban. Ha huzamosabb ideig távol vagy (nyaralás idején), érdemes egy egyszerű öntözőrendszert vagy vízadagoló kúpot beállítani, mert a kivi rosszul viseli a hosszabb szárazságot – a levelei gyorsan lekonyulnak, ha kiszárad a talaj, bár megfelelő öntözéssel általában viszonylag gyorsan regenerálódik.

Ősszel és télen ezzel szemben drasztikusan csökkentened kell az öntözés gyakoriságát, hogy a növény felkészülhessen a nyugalmi időszakra, és elkerüld a gyökérrothadást a hideg, nedves talajban.

Fény, öntözés, tápanyag

A kivi napos, de a tűző déli hőségtől inkább védett helyet szeret – egy keleti vagy nyugati fekvésű erkély ideális neki. Nyáron rendszeres, bőséges öntözést igényel, mert a nagy lombozata sok vizet párologtat el, de a dézsában soha ne álljon víz. Egy jó módszer, ha ujjal ellenőrzöd a talaj nedvességét körülbelül 5 centiméter mélységben – ha ott már száraz, itt az ideje az öntözésnek.

A növekedési időszakban, tavasztól nyár közepéig érdemes kéthetente szerves, kiegyensúlyozott tápoldattal etetni, ősszel viszont fokozatosan el kell hagyni a tápanyagozást, hogy a növény felkészülhessen a télre, és a hajtásai megfelelően beérjenek (elfásodjanak), mielőtt a hideg beköszönt.

Metszés

A metszés a kivitermesztés egyik legfontosabb, de leginkább elhanyagolt lépése. Télen, nyugalmi állapotban vágd vissza a hosszú, elágazó hajtásokat, hogy a növény energiáját ne a rengeteg felesleges indára, hanem a termésre fordítsa. Hagyj meg minden fő ágon 2-3 rügyet a legutóbbi termő hajtás után, és távolítsd el az összekuszálódott, egymást keresztező ágakat.

Nyáron, a vegetációs időszakban is érdemes visszacsípni a túl bujává váló hajtásokat, hogy jobban átjárja a fény és a levegő a lombozatot – ez segít elkerülni a gombás betegségek kialakulását is, amik a sűrű, rosszul szellőző lombozatban szeretnek megtelepedni.

Beporzás és termés

Ha öntermékenyülő fajtát választottál, nincs szükség külön beporzó tőre, de a termés bővebb lesz, ha van a közelben méhjárás – balkonnövények, virágzó fűszernövények odacsábítják a beporzó rovarokat. Ha nem öntermékenyülő fajtát választottál, mindenképp szükséged lesz egy hím tőre is a közelben, különben a virágok nem alakulnak termésé, bármennyire is szépen nyílnak.

A gyümölcsök nyár végén, ősz elején kezdenek érni, a pontos időpont fajtánként eltérő. A minikivi gyümölcsei akkor szüretelhetők, amikor enyhén megpuhulnak nyomásra, míg a nagyobb, szőrös héjú fajtáknál inkább a lombhullás előtti időszakban érdemes leszedni és utóérlelni őket szobahőmérsékleten, néhány banánnal egy zacskóban, ami felgyorsítja az érési folyamatot az etilén gáz miatt.

Teleltetés

A kivi a legtöbb fajtájában viszonylag jól bírja a magyar teleket, de dézsás kivitelben a gyökérzóna sérülékenyebb, mint a földbe ültetett társaié. Tekerd körbe a dézsát buborékfóliával vagy jutazsákkal, és ha lehetséges, told egy védettebb sarokba, falhoz közelebb az erkélyen. A minikivi (Actinidia arguta) ebben a tekintetben jelentős előnyt élvez, mert eredendően hidegtűrőbb, és kevesebb védelmet igényel télen, mint a hagyományos, szőrös héjú fajta.

A lombhullás után visszavágott növény jól bírja a telet, tavasszal pedig újra erőteljesen hajt. Fontos, hogy a teleltetés alatt se hagyd teljesen kiszáradni a dézsát – bár jóval kevesebb vízre van szükség, mint nyáron, teljesen száraz gyökérzónában a hagyma károsodhat.

Átültetés nagyobb dézsába

Ahogy a kivi növekszik, előbb-utóbb szüksége lesz egy nagyobb dézsára – jellemzően 2-3 évente érdemes ellenőrizni, nem nőtte-e ki a gyökérzet a jelenlegi edényt. Ha a cserép aljának lyukain gyökereket látsz kikandikálni, vagy a víz gyorsan átfolyik anélkül, hogy megfelelően átáztatná a talajt, itt az ideje az átültetésnek. Ezt legjobb kora tavasszal, még a rügyfakadás előtt elvégezni, amikor a növény a legkevésbé érzékeny a beavatkozásra.

Átültetéskor óvatosan lazítsd meg a gyökereket, távolítsd el az elhalt, barna gyökérrészeket, és friss, tápanyagdús földkeverékbe ültesd vissza, nagyjából 20-30 százalékkal nagyobb dézsába, mint az előző volt. Ne ugorj egyből egy sokkal nagyobb edényre, mert a túl sok föld a gyökérzethez képest könnyen elázik, mielőtt a növény "be tudná hálózni" gyökerekkel.

Gyakori kártevők és betegségek

A kivi erkélyi termesztésben viszonylag ellenálló, ami az egyik legnagyobb előnye a sok kényesebb, gondozásigényesebb gyümölcshöz képest – nem igényel rendszeres permetezést, és a legtöbb súlyosabb betegséget elkerüli, ha megfelelő a vízellátása és a levegőzöttsége.

Néhány további dolog, amire érdemes figyelni: a túl sűrű lombozat, amit nem metszettél meg rendszeresen, hajlamosabb a gombás fertőzésekre, mert a levelek között nem jár át megfelelően a levegő, és a nedvesség hosszabb ideig megreked. Ez az egyik legfontosabb érv amellett, hogy a metszést ne halogasd, még ha időigényesnek is tűnik elsőre.

A kivi erkélyi termesztésben viszonylag ellenálló, de néhány probléma előfordulhat. A levéltetű és a pókatka szereti a fiatal, zsenge hajtáscsúcsokat, ezeket rendszeres ellenőrzéssel és szükség esetén szappanos vizes permetezéssel könnyen kordában lehet tartani. Túlöntözés esetén gyökérrothadás alakulhat ki, ami a legveszélyesebb probléma, mert visszafordíthatatlan károsodást okozhat – ezért mindig inkább a kevesebb, de rendszeres öntözést válaszd a ritka, bőséges locsolással szemben. Ritkábban, de előfordulhat még lisztharmat is párás, rosszul szellőző körülmények között – ezt a rendszeres metszéssel és a megfelelő növénytávolság betartásával jelentősen megelőzheted, mielőtt komolyabb kezelésre lenne szükség. Ha mégis megjelenne, egy híg szódabikarbónás vagy tejes-vizes permet is gyakran elegendő a korai stádiumban lévő fertőzés visszaszorítására, vegyszeres kezelés nélkül is, ha időben, a fertőzés első jeleinél elkezded az alkalmazását és rendszeresen ismétled néhány napon keresztül, amíg a tünetek teljesen elmúlnak.

Gyakori hibák

A legtöbben azért csalódnak, mert nem öntermékenyülő fajtát vásárolnak, és csodálkoznak, hogy egy tő nem terem. A másik gyakori hiba a metszés elhanyagolása – metszés nélkül a kivi hatalmas, kusza lombozatot nevel, ami a virágzás és a termés rovására megy, mert a növény energiáját a felesleges hajtásnövekedésre fordítja a termésképzés helyett. Sokan alábecsülik a dézsa méretét is: egy 10-15 literes edényben a kivi sosem fog igazán erőre kapni, és évekig csenevész marad.

Egy ötödik hiba, amikor valaki elfelejt gondoskodni a rácsrendszer időben történő kiépítéséről – ha a hajtások már összegabalyodtak a szomszédos növényekkel vagy a korlát elemeivel, utólag rendkívül nehéz és balesetveszélyes szétválasztani őket anélkül, hogy károsítanád a törékeny hajtásokat. Egy negyedik gyakori hiba a türelmetlenség: a kivi az első 2-3 évben jellemzően nem, vagy csak nagyon kevés termést hoz, amíg a gyökérzete és a lombozata megerősödik – ez teljesen normális, nem hiba jele, csak a növény természetes fejlődési üteme.

Kivi más dézsás gyümölcsökhöz képest

Ha már termesztettél fügét dézsában vagy más gyümölcsfát erkélyen, a kivi gondozása sok szempontból hasonló, csak a felfuttatás és a rácsrendszer igénye különbözteti meg jelentősen a legtöbb más dézsás gyümölcstől. Míg a füge vagy egy törpe almafa önmagában is megáll, a kivinek mindenképp szüksége van egy stabil, jól megtervezett tartószerkezetre – ez az egyetlen igazán komoly beruházás, amit előre be kell terveznie annak, aki kivit szeretne termeszteni.

Éves ciklus – mit csinálj hónapról hónapra?

Március-április folyamán, ahogy melegszik az idő, a kivi felébred a téli nyugalomból, és megjelennek az első rügyek, majd a nagy, szív alakú levelek. Ez az időszak a legfontosabb a tápanyagozás elindításához: az első szerves tápoldatot ilyenkor érdemes adni. Május-június a virágzás időszaka – apró, krémfehér virágok jelennek meg, amiket, ha nem öntermékenyülő fajtád van, mindenképp be kell porozni, vagy remélni kell, hogy a beporzó rovarok elvégzik ezt helyetted.

Július-augusztus a legintenzívebb növekedési szakasz: a hajtások ilyenkor nőnek a leggyorsabban, ezért ez az az időszak, amikor a leggyakrabban kell vezetni és formázni őket a rácson. Szeptember-október a termésérés ideje, fajtától függően – ilyenkor kezdődik a szüretelés is. November-december a lombhullás időszaka, amikor a téli metszést is el lehet végezni, amint a növény teljesen elveszítette a leveleit. Január-február a legmélyebb nyugalmi állapot, ekkor van szükség a leginkább a fagyvédelemre, ha tartós hideg várható.

Kivi felhasználása a konyhában

A saját termesztésű kivi frissessége és intenzív íze meglepően eltérhet a boltitól, különösen, ha teljesen beérve, a fán szüreteled – a bolti kivit ugyanis jellemzően még kemény állapotban szedik, hogy bírja a szállítást, és csak utólag érik be. A friss kivi remek reggelizőgyümölcs, önmagában elfogyasztva, de smoothie-kba, gyümölcssalátákba, vagy akár sós ételekhez, például egy egzotikus salsához is kiválóan passzol.

A minikivi (Actinidia arguta) különlegessége, hogy héjastól fogyasztható, ami praktikussá teszi: nem kell hámozni, csak megmosni és bekapni, mint egy szőlőszemet. Ez a fajta gyakran édesebb és intenzívebb ízű, mint a nagy testvére, ezért a gyerekek körében is nagyon népszerű.

A kivi tápértéke

A kivi az egyik legmagasabb C-vitamin-tartalmú gyümölcsünk, akár a citrusféléket is felülmúlva – egyetlen kivi fedezheti a napi C-vitamin-szükséglet nagy részét. Emellett gazdag rostban, K-vitaminban és antioxidánsokban is. A saját termesztésű, frissen szüretelt gyümölcs tápértéke jellemzően magasabb, mint a hosszú szállítási és tárolási időt megélt, boltban vásárolt társáé, hiszen a C-vitamin-tartalom idővel fokozatosan csökken.

Mennyibe kerül, és megéri-e anyagilag?

Egy jó minőségű, gyökeres kivi dugvány vagy oltvány beszerzési ára közepes befektetésnek számít egy erkélyi hobbikertész számára, cserébe viszont egy évtizedekig szolgáló növényt kapsz. Ha figyelembe vesszük, hogy a friss, minőségi kivi a boltban sem éppen olcsó gyümölcs, egy jól termő, néhány éves tő évente akár több tízezer forintnyi kivinek megfelelő termést is adhat – ez hosszú távon komoly megtakarítást jelenthet, azon túl, hogy az íz és a frissesség meg sem közelíthető a bolti verzióval.

A rácsrendszer kiépítése az egyetlen komolyabb egyszeri költség, de ezt egyszer kell megcsinálni, és utána évekig, akár évtizedekig szolgál, amíg a kivi felfut és termést hoz.

Kivi vásárlás és fajtaválasztás – mire figyelj a kertészetben?

Amikor kivit vásárolsz egy kertészetben vagy webáruházban, mindig ellenőrizd a címkén szereplő információkat: keresd az "öntermékenyülő" (self-fertile vagy self-pollinating) jelzőt, ha csak egy tövet szeretnél ültetni. Nézd meg a végleges méretet is – vannak kifejezetten konténeres termesztésre nemesített, kompakt fajták, amik jóval kisebbre nőnek, mint a hagyományos kerti változatok. Ha bizonytalan vagy, mindig kérdezz rá közvetlenül az eladónál, hogy az adott fajta alkalmas-e dézsás, erkélyi termesztésre.

Érdemes olyan kertészetet keresni, ami már eleve konténeres, gyökeres dugványt árul, nem csak magot, mert a kivi magról nevelve rendkívül sokáig (akár 7-10 évig) nem hoz termést, és a nemesített fajták tulajdonságai sem öröklődnek biztosan magról. A gyökeres dugvány vagy oltvány sokkal gyorsabban, akár 2-3 év alatt termőre fordul.

Érdemes megkérdezni az eladót arról is, milyen végleges méretre számíthatsz az adott fajtánál, és mekkora dézsát javasol hozzá – egy megbízható kertészet ezekre a kérdésekre pontos választ tud adni, és ez sokat segít abban, hogy előre megtervezd a rácsrendszer és a dézsa méretét, mielőtt beruháznál.

Kivi más felfuttatható erkélyi növényekhez képest

Ha már termesztettél szőlőt dézsában, a kivi gondozása sok tekintetben hasonló élmény: mindkettő erőteljes növekedésű liánnövény, mindkettőnél kritikus a rendszeres metszés, és mindkettő igazán dekoratív, amikor beérnek a fürtök, illetve a gyümölcsök a rácson. A különbség inkább a téli igényekben mutatkozik: a kivi valamivel érzékenyebb a szélsőséges fagyokra, mint egyes szőlőfajták, ezért a téli védelemre nagyobb hangsúlyt kell fektetni.

Sok kertész, aki egyszer belekóstolt a felfuttatható gyümölcsök termesztésébe – legyen szó szőlőről, kiviről vagy akár futóbabról –, ragaszkodik hozzá, mert a függőleges növekedés miatt aránylag kis alapterületen is nagy termésmennyiséget lehet elérni, ami kifejezetten előnyös egy szűkös erkélyen.

Türelemjáték – hogyan maradj motivált az első években?

A kivi termesztése hosszú távú projekt, és az első 1-2 évben, amikor még nincs virágzás vagy termés, könnyű elveszíteni a lelkesedést. Én magam is emlékszem arra az érzésre, amikor minden tavasszal reménykedve figyeltem a rügyeket, hátha idén már virágzik – aztán csak a lombozat nőtt tovább. A titok az, hogy ezt az időszakot ne a "kudarc" jeleként, hanem a folyamat természetes részeként éld meg: a növény ilyenkor a jövőbeli termés alapjait építi ki a gyökérzetében és a faanyagában.

Ha szeretnéd rövidebbre venni a várakozási időt, mindenképp gyökeres dugványt vagy oltványt vásárolj, ne magról indítsd a növényt – ez akár éveket spórolhat a termőre fordulás idejéből.

Gyakori tévhitek a kivivel kapcsolatban

Sokan azt hiszik, hogy a kivi kizárólag meleg, szubtrópusi éghajlaton termeszthető – valójában a legtöbb fajta, különösen a minikivi, kifejezetten jól bírja a magyar teleket, sőt, kifejezetten szüksége is van egy hideg téli nyugalmi periódusra ahhoz, hogy a következő évben megfelelően virágozzon. A másik tévhit, hogy a kivi termesztése rendkívül bonyolult és sok szaktudást igényel – valójában a legnagyobb kihívás a türelem (amíg a növény megerősödik) és a rendszeres metszés, ami inkább fizikai munka, mint szakértelem kérdése.

Sokan azt is gondolják, hogy a dézsás kivi sosem hoz annyi termést, mint a kerti – ez részben igaz, de egy jól gondozott, néhány éves dézsás kivi is bőségesen teremhet, akár több tucat gyümölcsöt egy szezonban, ami egy erkélyi termesztő számára már kiemelkedő eredménynek számít.

Kivi és az esztétikai érték az erkélyen

A kivi nemcsak a gyümölcse miatt értékes: a nagy, szív alakú, élénkzöld levelei önmagukban is rendkívül dekoratívak, és a rácson felfuttatva egyfajta természetes, élő paravánt vagy árnyékolót alkotnak, ami különösen hasznos lehet egy tűzőnapos, kelet vagy nyugat fekvésű erkélyen. Nyáron a lombozat alatt kellemes, hűvös árnyék alakul ki, ahol akár egy kisasztalt is elhelyezhetsz – sokan pont emiatt, az árnyékoló funkció miatt is szívesen választják a kivit, nem csak a termés miatt.

Ha virágba borul, a krémfehér, illatos virágok is önmagukban látványosak, és sokáig díszítik a lombozatot, mielőtt a gyümölcsök megjelennének. Ez az árnyékoló hatás nyáron kifejezetten kellemes hűsítést biztosít, csökkentve az erkély és a mögötte lévő lakótér felmelegedését is – egyfajta természetes, élő klímaszabályzóként is funkcionál, ami mellékesen még finom gyümölcsöt is terem.

Miért éri meg mégis kipróbálni?

Ha van elég helyed egy nagyobb dézsának és egy stabil rácsnak, a kivi az egyik legdekoratívabb, leglátványosabb gyümölcs, amit erkélyen termeszthetsz – és a saját termésű kivi íze garantáltan felülmúlja majd, amit eddig a boltban vettél. A nagy, szív alakú levelek önmagukban is dekoratívak, árnyékot adnak a nyári hónapokban, és a lombozat egyfajta zöld függönyt alkot az erkélyeden, ami esztétikailag is különleges élményt nyújt, még mielőtt az első gyümölcsöket leszednéd róla. Ha türelmes vagy, és hajlandó vagy néhány évet várni az igazán bőséges termésre, a kivi minden befektetett gondoskodást busásan meghálál. Nálam az első saját termésű kivi leszedése és megkóstolása egyike volt a legemlékezetesebb kertészeti pillanataimnak – egy olyan gyümölcs, amit korábban kizárólag a boltban vásároltam, hirtelen a saját erkélyemről került az asztalra, és ez az élmény minden korábbi kétséget és türelmes várakozást feledtetett. Ha most tervezed az idei szezonod, és van egy kicsit nagyobb, napos sarok az erkélyeden, fontold meg komolyan a kivit – ritkán találsz olyan növényt, ami egyszerre ilyen dekoratív, ilyen tápláló és ilyen egyedi élményt ad, mint ez az apró, szőrös héjú gyümölcs, amit végül a saját kezeddel szüretelsz le a saját erkélyedről.